5Móz 8,11–18
40 éves vándorlás. „Csak neked adatott láthatóan tudnod…”: tűz a Sínai-hegyen, tűz- és felhőoszlop. Isten mannát adott és vizet a sziklából, megóvta őket a veszedelmektől (kígyók, skorpiók).
Látható volt, hogy mindent, ami az élet fenntartásához kell, az Úrtól kapnak, nem lehetett azt képzelni, hogy saját erőből szerzik meg. Magát az Urat nem látták („nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon”), Őbenne hinniük kellett (volna), de amit adott, abból nyilvánvaló volt, hogy velük van. Mégsem hittek: fellázadtak ellene. Elpusztultak.
Akikhez most beszél az Úr (Mózes által), be fognak menni Izráel földjére. Ott megszűnnek a látható jelek (manna, felhő- és tűzoszlop), egyedül hit által lehetnek kapcsolatban Istennel. Még Mózes sem lesz velük, hogy folyamatosan közvetítse Isten újabb kijelentéseit. Az írott Ige marad, a tanítás, és az áldozatok – amik arra a Bárányra mutatnak, amelyről Isten gondoskodik (1Móz 22,8).
A másik változás: saját munkájukkal kell fenntartaniuk magukat. Ez is a hit próbája: tudnak-e hálát adni a láthatatlan Istennek az erőért, a munkáért akkor is, ha az nehéz.
Az Izráel földjén való letelepedés az Isten által adott „nyugalom” előképe (Zsid 3,17–19, IBSZ-es magyarázat). Az, hogy a pusztában csak „sátoroztak”, de ott majd „szép házakban” lakhatnak, szintén a nyugalom előképe (2Kor 5,1). – „Lakom” (Gy. Á. bizonyságtétele): ezt ki lehet mondani hálaadással, Istenre tekintve, vagy önelégülten, úgy hogy csak magamról és a saját erőfeszítéseimről veszek tudomást. Ez a próba a letelepedett Izráel számára is és nekünk is: miben, kiben bízom.
„Valamiben bízni kell” – enélkül nem lehet élni. Az ember, ahogy született, Istentől elszakadva valami láthatót keres, amiben bízhat. Frigyláda (1Sám 4), bálványok, „az Úr temploma van itt” (Jer 7,4), mai babonák. De Isten most is azt akarja, hogy így, láthatatlanul higgyünk benne. A Fiú, „a láthatatlan Isten képe” azt mondta: „én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem”; „… másik Pártfogót ad, hogy veletek legyen mindörökké” – Isten most is láthatatlanul van velünk.
„Az én erőm és hatalmas kezem…” – ma sok minden mutatja az emberi erőt, hatalmat, a politikától a technikáig. Az is látható, hogy ezt az állapotot Isten nélkül értük el, magunkban bízva. (Nem véletlen, hogy a felvilágosodás után következett az ipari, majd technikai forradalom.) Az egészségünket, a biztonságunkat stb. mesterséges dolgok garantálják. Ez mostanában omlik össze: Isten megmutatja, mire megyünk, ha nélküle használjuk azokat a lehetőségeket, amiket Ő adott.
Internet: ez a „világ nagy összefogásának” (Bábel) első számú eszköze. Lehet jó célra használni (keresztyén Youtube-tartalmak, Csodaklikk stb.), de ezek az eszközök (a szolgáltatások) annak a világnak a kezében vannak, amely ma már határozottan Isten-ellenes, ezért el is veheti tőlünk ezt az eszközt (Google, 2019).
„Emlékezzél meg az Úrról” – aki nemcsak a gazdagsághoz ad erőt. Erőt ad a szolgálathoz, szenvedéshez, tűréshez. „Az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Pál az erőtlenségeivel dicsekedett (látszott is rajta, pl. nehezen beszélt), „hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem”: én gyenge vagyok, de az Úr mégis mennyi munkájában használni tudott. Nem könnyű az erőtlenségünkkel dicsekedni, amikor fel vagyunk szerelve annyi mindennel, ami (világi értelemben) erőt ad. De ezeket Isten (!) el is veheti. Pl. a jog védi a vallásszabadságot, hitvalló keresztyének eseteiben ezt nem egyszer félretették. („És a többi vallás?”) – Ahhoz, hogy a szolgálatunkat végezzük: evangéliumot hirdessünk, imádkozzunk, bizonyságot tegyünk, és ennek eredményeképpen mások megismerjék Krisztust, nem kell (sőt akadály lehet) a világ által biztosított komfort. Ha akadály, meg tudunk-e szabadulni tőle?
18. v.: Isten azért ad erőt, hogy megerősítse szövetségét, „ami felől megesküdt atyáidnak”. Mi már érthetjük úgy: a Krisztusban kötött szövetséget. 2Kor 1,20: Őbenne van az igen és az ámen. Erősíteni akarja az egész földi életünkben. Éljünk vele: ehhez sokszor a nehezebb utat kell választanunk, azt, amihez nincs erőnk, de éppen így fog a Krisztus ereje lakozni bennünk, és így lesz ez valódi bizonyságtétel Őróla.
5Móz 30,11.14 Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!